Tisztelt Ügyfelünk! Az oldalaink működtetéséhez sütiket használunk, további részletekért kérjük, olvassa el az Adatvédelmi tájékoztatónkat
2020.
jún.
9.
hiressegeinkDr. Molnár József

Szatmár vármegyéről azt mondták, hogy ott régen ott annyi kisnemes élt, mint csillag az égen. A sok kurialista levelesládája azonban a történelem folyamán szétszóródott, elpusztult. Csak alig néhány família dokumentuma került be a levéltárunkba, leginkább dr. Molnár József csengeri származású budapesti tanár, irodalomtörténész, néprajzkutató lokálpatrióta helytörténeti gyűjtésének köszönhetően. Családi levelesládák sorozatunkban születésnapja tiszteletére az Ő hagyatékát mutatjuk be.

Molnár József Csengerben született paraszti családban 1905. június 9-én. Az általános iskolát nagy múltú szülővárosában, középiskolai tanulmányait Szatmáron, Kisvárdán és Nyíregyházán végezte. Egyetemi diplomát Debrecenben szerzett, mint magyar–francia szakos tanár. 1931–32-ben a Sorbonne Egyetemen volt ösztöndíjas. Hazatérte után Hajdúnánáson tanított. közben szerkesztette a Nánás című lapot és szervezte a Hajdú Múzeumot. Diákjaival néprajzi gyűjtőkörúton vett részt. 1945-től a budapesti ELTE Gyakorló Gimnáziumának magyar tanára lett. Rövid ideig a tankönyvkiadóban szerkesztőként dolgozott, de hamar visszatért a katedrára szeretett tanítványai közé. Nyugdíjba vonulásáig oktatott.

Egyetemi évei alatt kezdett helytörténeti kutatását és Csenger történetének megismertetését élete fontos feladatának tekintette. Hallgatóként összegyűjtötte a régi helységneveket, kutatásának összefoglalása olvasható Évkönyvünkben is (lásd Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 1-2. Szerk. Gyarmathy Zsigmond, Nyíregyháza, 1979. 270-298).

Szorgalmas helytörténeti kutatóként a nyári szünetekben lemásolta a település egyik jelentős családjának, a Szuhányiaknak a levéltárában talált 19. századi iratokat. A másolatokat céduláknak szánta tervezett településtörténeti munkájához, nem is gondolta, hogy a féltiszta papírokra, sokszor a régi iskolai dolgozatok hátoldalára gépelt, helybeli, rokon és idegen családokkal kötött szerződések, megállapodások, elismervények, végrendeletek, osztályegyezségek, városi és nemesi jegyzőkönyvek az eredeti levéltárnak a második világháborúban bekövetkezett pusztulását követően a múlt megismeréséhez nélkülözhetetlen forrásokká válnak.

Ezeket a „cédulákat”, valamint helytörténeti, genealógiai, irodalomtörténeti munkáit és megmaradt, több mint 2000 darabból álló levelezését személyes dokumentumaival 1986. december 30-án bekövetkezett halála után megtiszteltetés volt özvegyétől megvásárolni a levéltárunknak. Molnár Józsefhez saját fondján (XIV. 32.) kívül más szatmári nemes családok iratai is kötődnek a nevéhez, hiszen a csengeri régió kutatása során a mezővárosban és környékén fellelt és megmenekített levéltártöredékek is az ő közvetítése révén kerültek levéltári őrizetbe – ma is követendő példát és mintát adva a múlt tiszteletéből és a megőrzésére tett felelősségről.



Utolsó frissítés: 2020.09.24. csütörtök, 22:09